Tengervízzel Maratont futni? Na, ez az, ami biztosan nem fogalmazódott meg bennem, amikor 20 évvel ezelőtt megszületett bennem a vágy, hogy én bizony életem első Maratonját New Yorkban futom majd le - Páli Judit - IFBB Bikini Fitness Bajnok, Maratonfutó, Funkcionális Fitness Edző -beszámolója.
Akkoriban Németországban éltem és Au-pairként dolgoztam egy családnál amikor az akkor kb. 43 éves, 4 gyermekes anyuka élete első new-yorki Maratonjára készült. Magával ragadott a felkészülés izgalma, az utazás, New York, az élménybeszámoló. Ennyi elég is volt nekem ahhoz, hogy lássam magam is ott. Aztán eltelt közel 20 év, lediplomáztam, éltem és dolgoztam számos országban, és bár akkoriban még nem hallottam arról hogy a tengervíz iható, sőt izotóniás sportitalként is remekül megállja a helyét; a tenger és az óceán fontos szerepet játszottak az életemben, ugyanis 5 éven keresztül óceánjáró hajókon dolgoztam. Mivel a sport mindig is az életem fontos részét képezte, itt is fitnesz edzőként kezdtem meg a pályafutásomat, ami egyébként gyerekkori álom volt számomra. Innen léptettek elő Spa Managerré. A rengeteg munka mellett, a világ sok pontján megfordultam, de olyan is volt, hogy akár 7-8 egymást követő napon is vízen voltunk, és nem láttunk szárazföldet, csak a végtelen kékséget körülöttünk. Mindig is magával ragadott ez a látvány, és a tudat, hogy mekkora ereje van a víznek.
2019-ben költöztem haza és elkezdtem újabb dolgokat kipipálni a bakancslistámról. Ilyen volt például a Bikini Fitness Verseny, amire becsülettel és lelkesen, kőkemény munkával felkészültem, aminek eredményeképpen első bálozóként megnyertem a kategóriámat. Így visszagondolva, ha már akkor hallottam volna a Tengervíz sportteljesítményre gyakorolt jótékony hatásáról, biztosan bevetettem volna a felkészülésem alatt is. Na de jobb később, mint soha… és talán nem hiába alakult úgy, hogy 2023-ban, a 40. születésnapom előtt valósult meg az az álmom, hogy részt vehettem a világ legnagyobb és leghíresebb Maratonján, Tengervízzel a zsebemben, ami csodát tett velem ezen a kihívásokkal teli pályán.
Na de kezdjük a legelején. Teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba az Aqua de Mar/MarSport tengervízzel a felkészülésem közben… és véletlenek ugye nincsenek. Nyár végén kezdtem el rendszeresen fogyasztani reggelente a tengervizet. Számomra egyáltalán nem jelentett gondot a sós íze, sőt, még ízlett is. Amit egyértelműen tapasztaltam már az elején, hogy az emésztésem sokkal jobb lett, és a bőröm minősége is akkor kezdett el javulni. Túl jó alvónak sem tartom magam, de kezdtem azt tapasztalni, hogy a Tengervíz még erre is jó hatással van. A felkészülésem alatt, a hosszú futásaimra vittem magammal a kulacsomban hígítva és a kis kiszerelésű, tömény hígítatlan verziót is (megj.: 20 ml-es hipertóniás azaz hígítatlan MarSport Tengervíz).
Először is nagyon örültem, hogy nem az agyoncukrozott és színezett, adalékanyagokkal teli izotóniás italokkal mérgezem magam sport közben, másodszor pedig valóban érezhető volt a boost hatás akkor, amikor azért már eléggé küzdöttem… alig akartam elhinni. Sajnos nem vagyok túl jó pontos időeredmény változás dokumentálásában, és azt gondolom, nehéz is ezt objektíven meghatározni, mert annyi minden befolyásolja az adott napi teljesítményt, főleg nőknél, attól függően is, hogy éppen a ciklusuk melyik szakaszában vannak. Amit viszont egyértelműen éreztem, hogy jól bírom a futást, sokkal kevésbé fáradok el, ééééés DOBPERGÉS… a regenerációs időm eszméletlen sokat javult. Az első félmaratonom után napokig fájt mindenem… akkor kezdtem csak el a tengervíz rendszeres fogyasztását… 1 hónap múlva, a 30 km-es távot vígan lefutottam, és úgy mentem haza, mint máskor a munkából. El sem hittem.
Aztán végre eljött a Maraton napja is és a Tengervíz itt is bizonyított annak ellenére, hogy a körülmények nem igazán engem támogattak… Késői járattal érkeztem meg Amerikába, 3 éjszaka alig tudtam aludni, jetlag-el küzdöttem, és a menzeszem kezdő napja is pont a verseny napjára esett. A maratoni nap hajnali 4-kor kezdődött számomra, sok sorban állással és várakozással a buszra, majd utazás, megint várakozás, izgalom, tömeg, és csodálatos, napsütéses idő. Izgatottan vágtam neki ennek a kalandnak. Alapvetően az volt a célom, hogy élvezzem, jól érezzem magam és megéljem a pillanatot. A New York-i pálya az egyik legnehezebb maratoni útvonal, sok-sok emelkedővel viszont cserébe fantasztikus szurkolótábort kap az ember.
Elindultunk… minden csodás, 5:40-es átlagtempóval már túljutottam a Verrazzano hídon, be Brooklynba és tovább… A 10. km-nél kezdtem el érezni, hogy az előző este elfogyasztott pizzát talán még nem sikerült teljesen feldolgozni a szervezetemnek. Pacsiztam gyerekekkel, integettem, örültem és nagy vigyorral fogadtam a „Go Juicy” szurkolásokat (A JUCY becenév volt a pólóm elejére írva, és ez nagyon tetszett az amcsi népnek)… na de azért a következő 20 km-t zabszem módban tettem meg, igyekezve visszatartani azt, ami már nagyon kikívánkozott belőlem. Aztán kb. a 30. kilométernél nem bírtam tovább, megálltam a mobil wc-knél. Itt guggol, megtart, felegyenesedik, továbbmegy… huh, ja igen, csak közben betontömbökké változtak a lábaim, és hirtelen azt sem tudtam, hogy kell futni… életemben nem éreztem még ehhez foghatót. A tempóm innentől jelentősen visszaesett, ekkor úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy bevessem a Tengervizet. Hihetetlen volt, de működött. Mentálisan is erőt adott, hogy lám, mégiscsak tudok még futni. Külön könnyebbség volt számomra, hogy nem kellett a frissítő pontoknál felajánlott italokra hagyatkoznom. Aztán 5 km után, már szinte rohantam egy újabb műanyag dobozhoz, ott már nem volt választásom… és ezután megkezdtem életem legnehezebb 7 km-ét.
Kitartottam, amennyire csak lehet, éltem az álmomat a fájdalmak ellenére is és tudtam, hogy innen már akármi történik is, megcsinálom! Volt még egy Tengervizes shot-om (megj.: 20 ml-es hipertóniás azaz hígítatlan MarSport tengervíz), amit a Centrál parkba beérve kb a 40. kilométer előtt húztam le. Itt már a megszokott optimista gondolataim is elhagytak, és kicsit olyan volt, mintha kívülről nézném magam… a Tengervíz viszont dolgozott bennem, és megadta a lendületet az utolsó méterekre, mert hogy nem sétáltam bele, nem álltam meg, végig futottam, és boldogan értem célba álmaim kapujában! Fájt, de megérte minden pillanat. És a kalandjaim ellenére is sikerült 4:30 perc alatt teljesítenem a távot. Valamiért ezt tűztem ki magamnak előtte, arra gondolva, hogy szeretném én azért ezt az utat élvezni és nemcsak a tempóra menni. Ezzel meg is lennénk. Azért lehet, hogy még egy másik maratoni pályán kipróbálom, hogy milyen tempót is tudnék produkálni, természetesen megtámogatva a felkészülést és a versenyt is a Tengervízzel. Talán majd erről is mesélek egyszer. :)"
Fotók: Páli Judit
Yorumlar